2015. július 6., hétfő

Na halii újra itt vagyok! :)
íme az új rész.

Állandó vészjelző

Annyira nem értem az embereket. Miért kell állandóan a múlton rágódnunk? Miért nem tudjuk elfelejteni a régi rossz emlékeket? Én szívem szerint kitörölném az összes negatív emlékemet, de mégsem. Valamiért mi emberek görcsösen kapaszkodunk a múltba. Hogy miért? Szerintem azért, hogy többet ne essünk ugyanabba a hibába. Nem akarunk beleesni még egyszer ugyanabba a gödörbe. Olyan, mintha az agyunka negatív emlékekkel figyelmeztetne, hogy mi történik, a megbízunk az emberekben. Az agyunk egy állandó vészjelző. El kéne engedni a rossz élményeket, különben sose tudjuk rendesen élni a jelenünk.




Na még azon gondolkoztam sokat, hogy miért nem tudjuk magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk? Az a kisebbik baj ha a többi ember nem szeret minket, de az nagyon nem jó, ha mi sem fogadjuk el magunkat. Mindenkinek meg kéne értenie, hogy a saját személyiségünk nem szégyen. Nem tehetünk róla, ha mások vagyunk. Persze nem jó érzés kilógni a sorból, de én személy szerint nagyon kedvelem a különlegesen gondolkozó embereket. Vállald fel bátran az igazi éned! Ha a baráti köröd nem kedveli a valódi éned ne változz meg miattuk! Keress egy másik csoportot, ahol nem kell megjátszanod magad! Mindenki tartozik valahova csak meg kell találni hova.
Nem azt mondom, hogyha van egy tulajdonságod, ami szerinted is rossz, akkor hagyd a fenébe. Például induljunk ki belőlem, én tudom magamról, hogy iszonyatosan bunkó vagyok. Régen sokkal jobban az voltam, mint most, de én ezt észrevettem magamon és próbáltam kedvesebb lenni. Nem tudom sikerült e, de remélem igen.
De vehetünk külső jelzőket is. Engem nagyon sokat bántottak azzal, hogy duci vagyok. Ez annyira bántott, hogy lefogytam. Pedig vissza néztem pont egyik nap a képeket, és egyáltalán nem voltam elhízva. Nem is értem, akkor miért hittem nekik hiszen sportoltam akkor is, és most is. Miután rájöttem mekkora hazugsággal bántanak engem, utána nem érdekelt sportoltam tovább, de emberi adagokat ettem. A mai napig nagyon rosszul esik, ha valaki megjegyzést tesz a súlyomra, mert nagyon bánt, ha viccből is valaki ducinak nevez.
Szóval szeretnék megkérni mindenkit, aki ezt olvassa, hogy ne bántsátok egymást! Nem, azt mondom, hogy szeressetek mindenkit, de ne bántsátok meg senkit. Nem tudhatjuk mennyire érzékeny. Lehet, hogy komoly problémái vannak, és egy "csúnya vagy" megjegyzés kiborítja nála a bilit. Meg nehogy már valaki miattunk legyen egy érzelmi roncs. Semmi jogunk nincs tönkre tenni egy másik embert, mert egyen rangúak vagyunk, főleg ha nem is ismerjük, de azért le kurvázzuk. Miért? Ez boldoggá tesz valakit? Nem szólhatunk bele egymás életébe, mert biztos  okkal csinál mindent. Meg basszus egy faj vagyunk. Ne bántsuk már egymást, mert másképp gondolkozik, mint mi. Nem jó érzés egyedül lenni, úgyhogy ahelyett, hogy piszkálnánk egymást legyünk kedvesek.



























2 megjegyzés:

  1. Drága FallenAngel,
    Csak hogy újra meg lehet téged találni itt blogspoton...
    Nagyon jó rész volt, bár szerintem picit rövid de jó volt! Tudod, tetszik a gondolkozásod módja, csak egy baj van: az emberiség 95%-a nem osztja a nézetedet: bántanak másokat, lelkileg ha az már csak egy cseppet is más. És az a nyamvadt kis 5%, az meg csak úgy van, több személyiségbe kényszerülnek, bántják magukat.
    Mindenesetre, az írásod alapján remélem, hogy az a 95% is észhez tér és nem nyomja el a lelki roncsokat.
    Gratulálok a részhez, csodálatos írás. Siess a kövivel ^^ ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is köszönöm és tudom rövid lett, majd legközelebb. ♥
      Igen tisztában vagyok vele, hogy milyen kevesen gondolkoznak így, de te úgy is érted mit szeretnék elérni. :)

      Törlés